Krúdy Gyula hét kisregény egybekötve: A bűvös erszény, Pesti nőrabló, Kleofásné kakasa, Őszi versenyek, Repülj, fecském!, Jockey Club, Etel király kincse (saját képpel! szent. antikv.)

ELŐSZÓ Részlet: "Az én gyermekkoromban két gazdag ember volt a világon. Az egyik Rothschild, a másik Eduárd Viczky de Viczkó. Lehet, hogy még más gazdag emberek is voltak a világon e kettőn kívül, de mi, vidékünkön nem ismertünk másokat. No hisz igaz, hogy Rothschildot se ismertük személyesen, mint Eduárd Viczkyt, de bizonyos, hogy Rothschild nem sokkal volt szegényebb ViczkynéL Köztudomású volt a Viczky gazdagsága, pedig ezt a gazdagságot valójában sohasem látta senki. Földjei, erdői, bányái nem voltak Viczkynek. A telekjegyző könyvben is csupán egy húszholdas kis ősiség emlegette Viczkyt, amely birtokocskát már az ősök megterheltek annyira, amennyire az éppen lehetséges volt. Ugyan mibe került volna Viczky Edének letörölni a terheket az ősi földről? A legkisebb mellényzsebéből is kifizethetett volna tízszer annyit, amennyi Viczkót nyomta. De Viczky nem nyúlt a mellényzsebébe, mert tiszteletben tartotta az őseit. - Amit ők csináltak, jól csinálták! - mondogatta. - Talán pihenni sem tudnának többé a viczkói homokban, ha kamatokat nem kellene fizetni. Így beszélt Viczky Ede, és körülbelül ez jellemezte őt legjobban. Minden úgy volt jól, ahogyan addig volt. Sohasem változtatott azon, amit egyszer elhatározott. Nem azért, mintha különösen szilárd karakter lett volna, aki megállott sarkain az élet változatai közepette. Nem, Viczky Ede korántsem volt szilárd karakter; lustasága és makacssága vezette őt minden lépésénél..."