Külváros

Mikor ez a kis könyv az Erdélyi Enciklopédia kiadásában először forgalomba került, azt hittem, hogy a kitűzött célt hamar elérem vele s utána beteljesülhet rajta is a halandók szomorú, de elkerülhetetlen sorsa. Most mégis sajnálattal kell látnom, hogy szinte-szinte túléli önmagát, korántsem irodalmi értékeinél fogva, hanem mert nem sikerült célhoz jutni vele. Pedig csak annyit kívántam elérni, hogy bizonyos fokú megértéssel bánjanak a külvárosok társadalmi igényeivel, mert a többit majd elvégzi maga a külváros. Törekvéseim akkoriban nem látszott túl merésznek, hiszen 1939 tavasza zsendült, amíg másfél évvel a Vásárhelyi Találkozó után. Az erdélyi magyarság akkori hivatalos írástudói azt hirdették, hogy a nemzeti elnyomatás közelebb hozta egymáshoz a társadalmi osztályokat, főként pedig közelebb hozta a középosztályt a nép alsóbb rétegeihez. Ennek az osztálynak fiatal szellemi képviselői különösképpen arról beszéltek és írtak, hogy új alapokra kell rakni az erdélyi magyarság társadalmi életét.