Küzdtünk híven a forradalomért - Képes röplapok az illegalitás idejéből

ELŐSZÓ Ma már egész természetesnek találjuk, hogy a párt napi agitációjában bőségesen él a képzőművészet eszközeivel: ünnepi dátumokra plakátok jelennek meg, a lapok rendszeresen közölnek politikai rajzokat; és még számos más formája a képes agitációnak vált szinte elválaszthatatlan részévé mindennapi életünknek az elmúlt 15 év folyamán. Így van ez minden szocialista országban, sőt azokban a kapitalista országokban is, ahol a párt legálisan működhet. Nem volt ez ilyen magától értetődő az illegalitás körülményei között. Hogy egy illegális párt élni tudjon a képzőművészeti agitáció lehetőségeivel, hogy plakátokat, képes röplapokat, illusztrált sajtót tudjon megjelentetni, ahhoz különböző feltételek szerencsés összetalálkozására van szüksége. Először is olyan vezetőségnek kell a párt élén állnia, amely az illegális munka ezernyi nehézsége közt is felfigyel a vizuális hatásban rejlő sajátos agitációs erőre. Másodszor, meg tudja teremteni a képzőművészeti agitációs anyag illegális kinyomtatásának, sokszorosításának technikai feltételeit. És végül, de nem utolsósorban, szükség van olyan művészekre, akik vállalják az illegális munkával járó veszélyeket, nemegyszer bizony az életveszélyt is.