Lakatos Imre tudományfilozófiai írásai

FÜLSZÖVEG A legfontosabb elméletek megcáfoltan jönnek a világra... Lakatos Imre (1922-1974) századunk egyik legkiemelkedőbb tudományfilozófusa. Karl Popper kritikus tanítványa volt, az anarchista Feyerabend szerint a racionalizmus utolsó nagyformátumú védelmezője. TARTALOM Lakatos Imre 7 A kritika és a tudományos kutatási programok metodológiája 19 Bevezetés: Kuhn és Popper 19 Popper nézeteinek tisztázása: Popper, Popper és Popper 22 Popper, avagy a dogmatikus falszifikációnizmus; az empirikus alap 22 Popper, avagy a "naiv" falszifikácionizmus: az "empirikus alap" 23 Popper, avagy a tudás növekedése 35 Tudományos kutatási programok; negatív és pozitív heurisztika 42 Negatív heurisztika 44 Pozitív heurisztika 46 Új pillantás a döntő kísérletekre 53 Megjegyzés a "metafizikai kutatási programokról" 55 Konklúzió: a popperi és a kuhni kutatási program 59 A tudomány története és annak racionális rekonstrukciója 65 Bevezetés 65 Rivális tudománymetodológiák; racionális rekonstrukciók, mint útmutatók a történetíráshoz 66 Induktivizmus 67 Konvencionalizmus 70 Metodológiai falszifikácionizmus 74 A tudományos kutatási programok metodológiája 79 A belső és a külső történet(írás) 92 A metodológiák kritikai összehasonlítása: A történelem, mint saját racionális rekonstrukcióinak próbaköve 98 Falszifikácionizmus, mint metakritérium: a történelem "falszifikálja" a falszifikácionizmust (és bármely más metodológiát) 100 A történeti kutatási programok metodológiája. A történelem - különböző mértékben - korroborálja racionális rekonstrukcióit 116 A metodológia apriorisztikus és anti-teoretikus megközelítései ellen 124 Konklúzió 127 A döntő kísérletek szerepe a tudományban 129 Konklúzió 153 Toulmin megértése 155 Bevezetés 155 Három irányzat a tudományos elméletek értékelésének normatív problémájáról 157 Szekpticizmus 157 Demarkácionizmus 158 Elitizmus 160 Toulmin és a wittgensteini "gondolatrendőrség" 164 Hegel és Wittgenstein Toulmin-féle darwiniánus szintézise 175 Konklúzió 185