Lángok - Tüzek

Messziről jött és messzire ment emberek közül való Koszorus Judith. Vajudó időknek önmagával és az egész világgal harcoló gyermeke, aki forgószélen lovagol, de nem tudja miért és hová? Tegnap még itt voltak körülöttünk ezek a felemás asszonyok. Ezek a jóból és rosszból összetákolt emberek, akik este nevettek, reggel sírtak; akik egyet léptek előre, kettőt vissza. Akik mindig a küszöb körül forogtak és azon tanakodtak: jobbra-e vagy balra; mert már ott tartottak, hogy nem tudták, merre van a jobb és merre a bal... Tegnap még láttam Koszorus Judithot. Mindenütt ott volt, ahol a nagybeszédű asszonyok forgolódtak, reform-ruhában, rövidre nyirt hajuak. Ő megmaradt a párisi divat mellett, de közéjük állott. Mikor már ott volt, akkor körülnézett, félt, hogy megláthatják ismerősei. Félt, nem volt egészen bizonyos magában, de azért maradt. Én láttam Koszorus Judithot az ide-odatántorgásnak ebben a furcsa idejében. Beinvitáltam magamhoz és amit megtudtam tőle, leírom hiven. Egyszerü történet, de benne van az ide-odakapkodó, forrongó életnek rövid fejezete. Egy fejezet - az asszonyokról... Lássuk csak.