Lánnyá válik, s írni kezd

Séllei Nóra újra kiadott könyve (első kiadás: 1999.) a 19. századi angol irodalom történetének azt a folyamatát elemzi, amelynek során megjelentek a regényírónők, és artikulálódni kezdett egy jellegzetesen női hang. A kötet hat, nálunk is ismert múlt századi regény értelmezéseit tartalmazza (Jane Austen: A Klastrom titka, Mary Shelley: Frankenstein, Charlotte Brontë: Jane Eyre, Emily Brontë: Üvöltő szelek, George Eliot: A vízimalom, Elizabeth Gaskell: A kisváros). Az elemzések elsősorban azt a kérdést teszik fel a regényeknek, hogy miként viszonyulnak a regényirodalom már meglévő paradigmáihoz, miként fogalmazzák azokat újra, melyek azok a pontok, ahol eltérnek a meglévő műfajok sajátosságaitól, és mi ezeknek az eltéréseknek a jelentősége elsősorban abból a szempontból, hogy ezen változások által milyen tekintetben váltak a rendelkezésre álló fiktív terek lakhatóvá, lakhatóbbá az írónők narratívái számára, milyen mértékben váltak az átírt paradigmák alkalmassá arra, hogy más a női szempontoknak jobban helyet adó történetek fogalmazódhassanak meg. Mivel ezek a regények igen szorosan kötődnek a 19. századi angol kultúrához és társadalomhoz, bizonyos rétegeik értelmezéséhez elengedhetetlenül támaszkodni kellett a kultúra tágabb fogalmaira és jelenségeire is. Séllei Nóra (1961 ) a Debreceni Egyetem Brit Kultúra Tanszékén tanít. Kutatási területe a 19. és 20. századi angol írónők. További könyvei: Katherine Mansfield and Virginia Woolf: A Personal and Professional Bond (Frankfurt: Peter Lang, 1996.), Tükröm, tükröm : Írónők önéletrajzai a 20. század elejéről és Mért félünk a farkastól? Feminista irodalomszemlélet itt és most (mindkettő: Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó, 2001., 2007.), A másik Woolf: Kulturális (ön)reflexivitás Virginia Woolf harmincas évekbeli szövegeiben (Debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó, 2012.).