Legyen mindenki jóllakott

Új könyvében Baade professzor sok évtizedes tanulmányai és több világkörüli útjának ereményeként szenvedélyesen, de egyúttal szakszerűen fejti ki az éhség és a szegénység elleni harc feladatait a Föld legínségesebb vidékein, a gazdaságilag elmaradott országokban. A szerző századunk második felét három szóval jellemzi: bombák, bébik, bulldózerek. Az emberiség történelme folyamán még sohasem rendelkezett ekkora halálos veszélyt jelentő bombákkal, sohasem emelkedett a Föld lakóinak száma ilyen szédítő ívben, de olyan hatékony, békés célú munkaeszközökkel sem rendelkezett, mint a talajmozgatásra használatos bulldózerek. Az emberiség tehát válaszút elé érkezett. Felmerül előtte mind a fényes jövő, mind a szörnyű pusztulás lehetősége. De míg a világ az atomhalál árnyékában el, azalatt a szegény országokból kiindulva az egész civilizációt nem kevésbé fenyegető alattomos ellenség is megjelent: az éhség. Ez csak úgy küzdhető le, ha a gazdag országok fegyverkezési költségeik egy részét az elmaradott országok megsegítésére fordítják. Baade számos példa részletes bemutatásával tárja az olvasó elé, melyek a szegény népek számára a nyomorból való felemelkedés útjai. Fény derül arra is, hogy a segélyek sok esetben miért nem hozták meg a kívánt eredményt (Törökország, Pakisztán, Latin-Amerika), sőt olyan bőségesen megsegített ország, mind India, még jobban nyomorba süllyedt. A szerző szerint az éhség elleni világméretű harc költséges lesz, de közelről sem annyira, mint az esztelen fegyverkezés. A küzdelmet pedig a részleges kudarcok ellenére sem szabad feladni, mert a vereség az egész világot válságba sodorhatja, és semmiféle "gazdasági csoda" sem szabadíthatja meg utódainkat ennek átkától.