Lehunyt szemmel - Mesék és elbeszélések gyermekeknek, Coca Cretoiu színes illusztrációival (Első Magyar nyelvű kiadás!)

Mesék - Ismertető: A libák hallgass ide, Lia, hadd beszéljek neked egy anyókáról, egy kisleányról és néhány libáról. Réges-régi történet ez, abból az időből, amikor én akkora voltam, mint te. Amikor is dicsekedni kezdtem, mert megtanultam a betűvetést. Kicsinke voltam, félénk, nagyfejű és borzas. Sápadt is voltam, vékonyka is, és a két fülem mintha nőttön-nőtt volna, s úgy szétállt mint a fazék füle - a fejem két oldalán. Éppen hogy felgyógyultam egy hosszú-hosszú betegségből: úgy hámlott a bőröm, mint a kígyóé, és beesett szememben ott csillogott még a sok láz fénye. Nagyapámék egy kis asztal mellett összedugott fejjel tanakodtak, aztán elhatározták, hogy falura küldenek, Mesztekanejbe Margarinta nénéhez, jó anyókámhoz, kinek mellét két és fél esztendeig szoptam, mert nekem, lelkem, nem volt anyám, mint neked. - Ott aztán, édes lelkem - mondta nagyapó, jobbkeze mutatóujját felemelve -, tiszta levegőben lesz, mert egy lépés oda a hegy: játszhatik is kedvére, és hamarosan a tavasz édességének is örvendezhetik már... - Ahogy kegyelmed gondolja, lelkem...- felelte nagyanyó és szánakozva nézett rám. Nagyapó ránézett, aztán felém fordult, mellére szegte fejét, és pápaszeme fölött rám tekintett. Hozzám lépett, s fejemre tette ösztövér kezét: - Ugye Liuca, ugye, elmész Margarinta anyóhoz? Elmegyek! - feleltem vékonyka és halk hangon. - További ismertető/ízelítő: "Belelapozás".