Lélek a vártán

A kiadói papír védőborító szélei, sarkai enyhén kopottak, Soha nem hittem, hogy valaha verset írok. Arra pedig még álmomban sem mertem volna gondolni, hogy - ha ez bekövetkeznék - verseimet még nyilvánosságra is hozom. És mégis! Mindkét eset bekövetkezett! így bízzék magában az ember. Ezt a pálfordulást nagy ok idézte elő! Olyan ok, melyet mindenkor előbbre helyezek egy gyarló ember elgondolásánál, vagy elhatározásánál. Magyar fajtám iránti mély szeretetem vitt engem a versírásra. Meggyőződtem arról, hogy a szó és betű a leghatalmasabb fegyver. Ereje vetekszik bármelyik öldöklő fegyver erejével. A szóval és betűvel éppen úgy lehet ölni, mint a fegyverrel, de lehet vele olyat is csinálni, amit a fegyverrel soha: gyógyítani, erőt és hitet adni. Ezt az utóbbit szeretném elérni. Betűvel és szóval kívánom most hazámat szolgálni! Féltem a fajtámat ebben a jelszavaktól megbolygatott világban és ez adott bátorságot s erőt, hogy ezt az elhatározásomat tetté változtassam.