Lélekhálózat

Szövevényes világban, olykor hálókba akadva élek, ficánkolok. Néha sikerül kiszakadnom fogságomból. Folyton vándorolnék, de gondolataim még nálam is nyugtalanabbak. Túraélményeim is beszivárognak történeteimbe, s a mitológia is átszövi őket. Változatlanul elém toppannak irodalmi alakok, akikkel eggyé válok. Úgy érzem, képes vagyok átjárni a teret és az időt. Néha a múltbéli írók, költők szemével látok, bőrükbe bújok, beszélgetek velük. Könnyedén beleolvadnak jelenembe, tudatomba. Együtt vergődünk, lelkünk összeér, hálózatot alkot, egymás bánatában, örömében merítkezünk. Lélekhálózatunk sérülékenynek tűnik, de nagyon erős érzelmi szálakból fonódik össze. Írásaimban megmutatkoznak az ifjabb lelkek is, tanárságom örömei és nehézségei. Valamelyest betekintést engedek életembe, olykor még állatos történeteim is rólam árulkodnak. Némely prózám festményre vagy szólásra, közmondásra született, s van, amelyikben elkap a rím és a ritmus, így a makáma, a vers felé kacsintgatok.