Lelki kalandok (Magyar írók aranykönyvtára 17.)

Részlet a könyvből: Marianka hercegnő kinézett szürke barokk-kastélya ablakán. A földszinten vaskos, pohos vasrostély volt az ablakokon és hajlított üveg ugy, hogy akik arra jártak és benéztek a tömzsi fülkékbe, azt hitték, hogy odabenn nem is élnek, hanem csak álmodnak az emberek. A kapu felett a kőcimer már fekete volt az időtől, a régiségtől. A Marianka ablaka nagy, négyszögletű térre nyilott, amelyet alacsony, egyemeletes, sárgafalu, pirosfedelü kaszárnya vett körül. A kaszárnya mögött messze el lehetett látni a nezbudskai rétekre és szántóföldekre. A kaszárnya udvarán fehérkabátos, piroshajtókás muskétások gyakorlatoztak, benn a szobában egy nagy, álló barokk-óra zengte a sárgaréz különös csengésével az idő múlását, amelyet akkor - hogy el ne felejtsem - ezernyolcszázhuszonöttel jegyeztek.