Lengyel tollal a magyar Októberről

,,Tíz évvel ezelőtt, a Kelet-Közép-Európában a sztálinizmus drámai végét jelentő 1956. októberi fordulat 40. évfordulójára D. Molnár István olyan könyvet adott a lengyel olvasók kezébe, amelynek üzenete túlmutat egy hagyományos évfordulós kiadványén. A magyar forradalom lengyel irodalmi reakcióinak többszólamú, sokhangú, több műfajú, a nézetek konfrontálását sem kerülő antológiája szorosan összeköti a történelmet a mával, a kollektív tapasztalást az egyéni érzékenységgel, végül megmutatja a két, a polgárháborútól és a szovjet megszállástól fenyegetett nemzet, a lengyel és a magyar közös drámáját. [...] A magyarországi forradalom 50. évfordulóján megjelenő, kibővített magyar nyelvű antológiában szereplő alkotások sorrendje ugyan megváltozott, de még inkább érvényesek rá fenti megállapításaink.

A lengyeleknek a magyar forradalmi fellobbanásról és tragédiáról őrzött emlékei évtizedeken át élénken éltek, mert hasonlónak érezték rabul ejtettségüket és juttatták azt kifejezésre. A könyv valójában a szabadságról szól, olyan dologról, amelyet manapság mintha lekicsinyellnénk, amelyet az Európa e részén gyorsan végbement politikai változásokhoz viszonyítva az értelmiségiek túlságosan nosztalgikusnak tartanak. Ebben az értelemben bizonyára megkésett az antológia, de késése tudatosítja velünk: talán kissé elsiettük, amikor hagytuk magunknak bebeszélni, hogy teljesen szabadok vagyunk, vagyis mint közösség, elkövethetünk butaságokat, lehetünk meggondolatlanok, foglalkozhatunk túl sokat önmagunkkal. Az igazi szabadság azon is alapszik, hogy képesek vagyunk együttérzésre, hogy akár lelkünk kis részét, de őszintén, félelem nélkül odaadni a segítségért kiáltóknak. E nézőpontból a lengyelek 1956 októberében talán szabadabbak voltak, mint 1996-ban vagy akár ma, mert akkor ki tudták mutatni ellenállásukat a pusztuló szabadsággal szemben. Az 56-os magyarországi felkelésről, előzményeiről és következményeiről szóló lengyel irodalmi művek antológiája időszerű volt 1996-ban és időszerű napjainkban, ha a függetlenségért a világ különböző helyein vívott küzdelmekre gondolunk, amelyekre irodalmunk nem válaszolt. [...]

Kissé sajnálhatjuk, hogy az olyannyira szükséges, Lengyelország és a lengyelek némileg elfelejtett arculatát, forró reményüket, kiábrándulásukat, félelmeiket megmutató antológia csak a történelmi események 40. évfordulóján látott napvilágot lengyelül. Reménykednünk illik, hogy ez nem zavarta az Olvasót abban, hogy elgondolkodjon az emberek közötti szolidaritás folyton időszerű kérdésén. Ugyanis a szolidaritás hiányzik, mint mindig, a leginkább, különösen ha jó ügyről van szó. Most, az 50. évfordulón a magyar Olvasó is eltöprenghet a lengyelek 56-os közelségén és mai együttgondolkodásunk szükségességén." (BOGUSŁAW BAKUŁA)