Levél a Kóbor-szigetekről

Részlet a könyvből: Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy szigetcsoport, amelyet a tenger oltalmazott. Ezek az ő védett szigetei voltak: el is keresztelte őket Kedvenc-szigeteimnek. Időnként - persze nagyon ritkán - egy-egy merészebb hajós, ha nagyon pontos távcsöve volt, megpillantotta valamelyik szigetet a távolban, amint felcsillant a napfényben, de alighogy elkiáltotta magát: "Föld!" - hirtelen köd támadt, a sziget máris tovatűnt, és ciklonok, tornádók, tájfunok, hullámhegyek söpörtek végig a vízen. Így aztán, mivel a tengerészeknek más dolguk is akadt, mint hogy naponta hajótörést szenvedjenek, nem is mertek tovább kíváncsiskodni. A szigeteket pedig elnevezték Kóbor-szigeteknek, mivel - mint mondták - sohasem maradtak veszteg, és ahányszor csak összetalálkoztak velük, mindig más és más nevet firkantottak a térképre.