Leveleki Eszter koszorúi

A kötet szerkesztőinek és szerzőinek célja az emlékek megőrzése, megosztása - mondhatni tábori emlékekből élményekből fonni koszorút Eszter néninek emlékeikben máig eleven homlokára De céljuk volt az is, hogy sajátos, minőségi táborozási kultúra módszertanából, tapasztalataiból adjanak ízelítőt mai táborszervezőknek. Biztatást adni az "utód-táborok" vezetőinek, ne csupán a változó időkhöz alkalmazkodó gyakorlattal járuljanak hozzá a magyarországi táboroztatás mára roppan sok szálon, ám minőségében koránt sem biztosított kultúrája magőrzéséhez, gyarapításához. Hiszen a táborozás irodalma nem túl nagy. Amolyan "senki földjének" tekintette a pedagógia. Van tudomásunk más, gyakran Bánk tanulságait is vállaló, tartalmas tábori vállalkozásokról. A szegényes szakirodalomnak ezt a kincstárát szeretnék gazdagítani, gyarapítani Pipecland fogyó örökségéből a szerzők. A szerzők nem pedagógia, táborvezetési szakemberek - bár többen váltak azzá pályájuk során - emlékeikből rakták össze írásaikat. Az élmény ereje átsüt még a legintellektuálisabb, analitikusabb emlékiratokon is. A "koszorú leveleiből" összegyűjtött köteten átsüt, átizzik az, amit a "táborozás kultúrájának" nevezünk.