Levette kezét rólunk a Teremtő

Kádár Ferenc 1947. szeptember 11-én született Kolozsváron, Erdély hajdani "fővárosában". Mindkét ágról régi kolozsvári családból származik, de az apa oldaláról székelyek utódja. Iskoláit szülővárosában végezte, beleértve a Babes-Bolyai tudományegyetemet is, melynek gyógypedagógiai karán 1973-ban diplomázott. Az akkor divatos kihelyezési rendszer értelmében Nagykárolyba került és azóta is ott él. A verseiben állandóan felpanaszolt kisebbségi sors gyötrelmei mellett egy másik vissza-visszatérő téma a partiumi, az alföldi világtól való idegenkedés. Az alföldi embernek valóban nagyon eltérő az életszemlélete az erdélyiétől. A költő - negyedszázad után is - részben még idegennek érzi ezt a világot. Nem a tájat, az embereket. Első verseit még Kolozsváron, diákkorában közölték. Azóta közel háromszáz verse jelent meg a romániai magyar lapokban, folyóiratokban, és '90 után magyarországiakban is (Lyukasóra, Magyar Napló, Somogy, Partium stb.). A nagykárolyi lét az irodalmi központoktól való távolságot is jelenti, de a költő mindig "megtart" magának valami kolozsvári kötődést. Természetesen itt is közöl, könyvet jelentet meg, egy diákoknak szóló folyóirat szerkesztője. Versek mellett főleg publicisztikákat ír, melyek javarészt az RMDSZ "belső ellenzéke" szócsövének számító, Nagyváradon szerkesztett Erdélyi Naplóban látnak napvilágot.