Luxuslányok

Részlet: "- Először... másodszor... Az árverési kikiáltó felemeli kalapácsát és megáll. Egyik szemét Lady Martinra szegezte, a másikkal ravaszul, számbajöhető résztvevőket keres a nagy mahagóni-iróasztal-akadályversenyre. Lady Martin nem fogja olyan olcsón elcsipni ezt az iróasztalt, ahogyan elképzeli, mondja némán a kikiáltó arca - de nem ám, amig ő itt van s gondolkodik róla! Bizony, derekasan dolgozik ez a kikiáltó s elhatározta, hogy megjavitja saját rekordját, mielőtt az árverés véget érne. A régimódi, kedélyes, hangoskodó fajtához tartozik - benne nincs semmi a modern Eton-Harrow-Oxford-Cambridge nevelésből, a zsakettes ficsurakból, akik egyetemi pályafutás után lesznek kikiáltók. Ő kikiáltó és büszke rá, hogy az - nem valami "gentleman", aki gőgösen, nagyképüen, mint valami viaszbábu játsza csak a szerepet. Ismeri mesterségének minden csinját-binját - az apámtól és nagyapámtól tanultam, bizony, asszonyom! Az árverés remekül megy. Hopkins biztos sikert jelent. Ha az ember nem is vásárol, legalább ingyen szórakozik egész délután nála."