Mag hó alatt-Télutón

A kötet egyenes folytatása a Hazatalálás című tanulmánygyűjteménynek. A kiadó, személy szerint Püski Sándor szíves felkérésére született mind a kettő. Céljuk közös: összegyűjteni a szerzőnek azokat az írásait, amelyek a hatvanas évek eleje óta a leghatékonyabban munkálták a magyar művelődéstörténet kiemelkedő értékeinek számbavételét, működési mechanizmusuk feltárását, és eredményesen igyekeztek egyengetni továbbélésük útját. Ezek az írások - hosszabb-rövidebb tanulmányok, cikkek, előszók, önálló irodalmi alkotások - eredetileg olyan fórumokon láttak napvilágot, amelyek ma már nehezen vagy sehogyan sem hozzáférhetők a nagyközönség részére. (Újraközlésüket esetenként az is szükségessé tette, hogy a sebtiben készült első publikációkba annak idején bizony bele-belecsúszott egy-két bosszantó hiba. Most ezeket is alkalmunk volt kijavítani.) A legkorábbi megnyilatkozás az 1963-as dátumot viseli, a legkésőbbi, amelyen még alig száradt meg a tinta, a 2002-eset. Ennek a közel negyven évi munkásságnak a gerincét - mint látható - a "magyar műveltség hat alappillére" képezi. A velük kapcsolatos írások nagy része először a Művészet folyóiratban jelent meg, de találunk köztük szép számmal Főnix-kiadványokat is, hat írás pedig itt és most kerül első alkalommal nyilvánosságra. Ezek, közlésük sorrendjében így követik egymást: A mindenség képe egy aranykancsón, Csodakút (Az organikus gondolkodás szerepe az óvodai nevelésben), Népköltészetünk és az évkör, "Lehet Napút jegyeinek is nevezni" (Zarándoklás Csontváry cédrusaihoz), Emese álma, Hol vagy, István király? Az írások önmagukért felelnek. Úgy véljük, sem bővebb magyarázatra, sem mentegetésre nem szorulnak. Hogy nem születésük időrendje szerint csoportosítottuk őket, hanem téma-egységek szerint, az is magától értetődik. Kommentárt egyedül a "Muszáj-Herkules" fejezet igényelhet. A címét - akárcsak az egész kiadványét, legalábbis annak a címnek az első felét - Adytól kölcsönöztük. Miért kell egy diplomás művészet- és irodalomtörténésznek oratórium vagy éppen bábjáték írásával bíbelődni? A válasz kézenfekvő: kényszerűségből. Mert az arra szakmaszerűen hivatottak nem tudják, nem akarják vagy nem merik felvetni a legégetőbb és csakis így, szépirodalmi köntösben láttatható sorskérdéseinket. Mint ahogy azt sem vették észre, hogy a kötetünk címéhez kölcsönvett Ady-szavak már csak kiegészítéssel érvényesek a mi korunkra. A mag hó alatt lapul ugyan, de érzi már a tavasz közeledtét. A Lükő Gábortól (szakmai-emberi példaképünktől) sokszor és mindig találóan idézett Ady Endre a Halál fiának vallotta magát. Igaz, ma is mindent elborít még a hó, de már bizakodva kiálthatjuk oda a jövőnek: mi nem a Halál, hanem a Feltámadás fiai vagyunk!