Magányos így a nyeregben, amióta meghalt a ló

E. E. Cummings amerikai költő mondta, hogy "a legelfecséreltebb nap az, amelyiken egyszer sem nevettünk." Idézetválogatásunk célja, hogy ez többé ne fordulhasson elő. (Bár nem a levitációról szól, alig lehet letenni.) Szeretne jókat somolyogni, mosolyogni, kacagni, hahotázni, ne adj' isten röhögni? Ez a könyv garantáltan erre való. És ha közben "megtanul önmagán nevetni, sohasem marad szórakozás nélkül" (Shirley MacLaine). A nevetést - ami Norman Cousins szavaival "lelki kocogás" - szavatolja az a néhány száz angol, amerikai, ír, ausztrál és egyéb angolszász komikus, humorista, író, újságíró, és persze politikus, akiket megidézünk. Nevesek és névtelenek, akik a falra írták vagy a világhálóba szőtték poénjaikat a legkülönbözőbb témákról, vagy éppen téma nélkül. Hiszen "ne felejtsük el, hogy a "nevetés" visszafelé olvasva "séteven". Ez ugyan egyáltalán nem jelent semmit, de talán felvidít egy kicsit" (Gene Perret). A könyvet egyszerre végigolvasni kész agyhalál - akárcsak "ha valaki egy ültő helyében végignéz három futballmeccset", Erma Bombeck szerint -, ezért javasoljuk, hogy a mindennapi derülés céljából a lakás egy üldögélésre alkalmas helyiségében tartsa kéznél. Mert egy klasszikushoz hasonlóan ennek a műnek is "vannak olyan passzusai, amelyeket a vécén ülve kell olvasni ahhoz, hogy teljes töménységükben élvezni tudjuk" (Henry Miller James Joyce Ullysseséről).