Magunkfajta férfiak

A könyv szomorú és nevetséges hőse egyszerre több problémával is küzd: idült alkoholista, nincs képzettsége, állása, így aztán pénze se, nincs betegbiztosítása, van viszont kínzóan fájó foga, az anyja éppen meghalt, a legjobb barátja szintén, a barátnője megcsalta egy másik barátjával, minek folytán mindkettejüket elvesztette, az apját sose látta, és így tovább. Csoda-e hát, hogy ez a már nem is olyan nagyon fiatal férfi, aki korábban karcsú, csinos és tehetséges volt, most viszont hájas, rossz külsejű és elhülyült, szarkazmusra, cinikus viccekre és kiszólásokra, istent és a világot illető gyűlölettirádákra hajlamos? Az olvasó nyomon követheti e nagypofájú hős keserves csatangolását egy hosszú éjszakán keresztül, ami fölöttébb nem hétköznapi. Múlt és jelen, reális és irreális dolgok összekuszálódnak, a talaj ingatag, az ég a messzi távolba vész. A logikus és világos gondolkodás, az értelem és a kiegyensúlyozottság már rég bedobta a törölközőt, az alkohol ördöge, az eszelősség, a kétségbeesés irányít... Aztán mégiscsak van happy end - ám az egy rossz vicc. Mint ahogy sok más is a könyvben. Vég nélküli rossz viccek, pont ez a jó benne. Proszit! ,,Lógni, vigyorogni és seggrészegen randalírozni - ez az, ami még megmentheti ezt a világot. Minden mást zöldre kell mázolni s a nyulak elé vetni." Christian Futscher 1960-ban született Feldkirchben (Ausztria, Vorarlberg), 1986 óta Bécsben él, többek között mint egy borozó bérlője. 1998: sikertelen részvétel Klagenfurtban a Bachmann-pályázaton, ezzel szemben 2006: közönségdíj Villachban a ,,Rossz szövegek éjszakája" alkalmából. 2008: a Drezdai Líradíj győztese. A Czernin Verlagnál legutóbb megjelent könyvei: Nur Mut kleiner Liebling (Bátorság, kis kedvenc), 2011, Zwei Herren, vier Daumen (Két úr, négy hüvely[k]), 2010, Die Blumen des Blutes (A vér virágai), 2009, Pfeil im Auge (Nyíl a szembe), 2008.