Magyar Iliász

Részlet a könyvből: Uzonyi András naplója. Istennek szent nevében! Szegény jó apámnak, idősb Uzonyi András háromszékmegyei református lelkésznek ez volt a rendes fohásza, valahányszor valami munkába fogott, vagy útrakelt. Én is ezzel kezdem, mikor első ízben íróasztalom mellé ülök, azzal az eltökélt szándékkal, hogy Naplóm megírásához fogok - én, ifjabb Uzonyi András, állami elemi iskolai igazgató-tanító Alsó-Sztregován, ebben a vágvölgyi nagyközségben, mely azon a tájon fekszik, hol Hricsó és Lietava legendás váromladékai komoran néznek alá a sebesen tova futó folyóra... Mindjárt azt is megvallom, hogy ezzel a naplóírással életemnek fő princípiumát döntöttem meg, mely a következő török közmondásokon nyugodott: Nyugalom után édes a pihenés, továbbá : Mit elhalaszthatsz holnapra, A világért meg ne tedd ma. Ami annyit jelent, hogy teljes életemben lusta, kényelemkedvelő fráter voltam, aki szerette minden dolognak a könnyebb végét megfogni. Pályaválasztásom is ezen az alapvonásomon dőlt el.