Magyar dicsőség - Képek a magyar történelemből (Biczó András rajzaival)

Részlet a könyvből: Magyar sors A fejedelem haldoklott. Az ágyánál ott állt egyetlen fiacskája, a tíz éves Zoltán. Ott térdelt, zokogott a felesége. S ott állt a három vezér a hét közül: Lél, Bölcs és Botond. Bizony húsz éve már, hogy Lebediában örök szövetséget ittak a nagy Álmossal egymásnak véréből. Azóta Álmos is elköltözött e földi világból. A vezérek is egyenkint költöznek utána. S ím a fejedelem is készülődik. Szegen a kard. Őmaga medvebőrös ágyon. Künn a tavasz hideg holdja világol. Benn sárga fáklyák lángja lobog szomorúan. Hárman az ágyánál. Egy fáklya a pap kezében, aki a térdelő másik táltos-papnak a könyvére világít. A csöndességben behallani nagymellű Csepel sírását a folyosóról: - Oh! hogy épp az én szigetemen hal meg a fejedelem! Mert hát csak annyiban az övé, hogy ő járta körül elsőben s ő ajánlotta a fejedelemnek, hogy odaépíttesse a palotáját. A honmaradó népnek is alkalmas hely háború idején. Behallani a sírását: - Ki tart meg minket, ha ő meghal? És behallani hogyan doborognak az érkező lovasok százával, ezrével a Dunán által a hídon. Ismertető/ízelítő: "Belelapozás".