Magyar historiográfia I.

A kötet első ízben tesz kísérletet arra, hogy a 9. századig visszakövethető szájhagyománytól 1526-ig kövesse nyomon a múlttal kapcsolatos magyarországi történetírást. Részletesen szól az egyes művekről, a névtelenségbe burkolózó vagy már írói öntudattól fűtött szerzőkről, az egyre kiteljesedő műfaji sokszínűségről. Ezek a történetírók a rendre változó tartalomhoz időről időre új műfajokat és formanyelvet kerestek. A történetírás ebben a korban még nem volt tudományos tevékenység, hanem irodalmi alkotómunka. A középkori magyarországi történetírás monografikus igényű bemutatása a magyar művelődéstörténet egy tanulságos és eddig még hiányzó fejezete.