Magyar költők szerelmei

A borító kissé kopottas, a szélek szakadozottak, A címlapon könyvtári pecsét található, mint a képen. A borító belső oldalán elől/ hátul a papír borítás elvált a gerinctől. ?Könyvtárból kivont? Nyomtatta a Breitner, Budapest. Részlet a kötetből: A legcsunyább gárdista Daliás gárdisták, farsangos leventék, be szépek is voltak ők, mikor Mária Terézia elé felvonultak, hogy Mátyás király óta először ujra meghóditsák Bécset a magyarnak! Ám csoda-e ? Hisz bennük egy nemzet ifjusága legszebb virágát nyujtotta egy hálásnak igérkező, szép királynőnek... Lelkes idők voltak azok. Köröskörül ég a világ, dörögnek a hétéves háboru ágyui és mikor már minden veszve látszik, Hadik óbesterben és Baranyayban újra testet vesz és diadalra ront a seregbontó, rettegett magyar huszár. Mikor a birodalom jobb karja, az osztrák, lehanyatlik, akkor menti meg a kicsinylett magyar bal kar a Mária Terézia trónját. A királynő egészen oda a hálától, áradozva cirógat s olvadozva tesz nagy fogadalmat, hogy immár ezentul örökre csak magyarok közt akar lakni. Hogy is mondta? ,,Azt akarom, hogy testem körül örökifju magyar sereg őrködjék szüntelen"... Nosza, a nemzetnek se kell több! Hangzik ujból a ,,Vitám et sanguinem!" s az ország legszebb ifjuságát küldi fel a csatatérnél is veszedelmesebb Bécsbe, a magyarhóditó farsangra. A gárda főhadnagya, óbester ur gróf Rhédey járja az országot, megyeszerte ő válogatja a legdélcegebb két köznemes ifjut. És hát is afféle "srófonjáró, cifrázott bárócskák" ezek, hanem a magyarság erős derekából való szittya daliák, mint a vaserejü három szép Bessenyei testvér, meg az antik istenekhez hasonló Barcsay Abrahám. Majd ha Mária Terézia meglátja őket, álmélkodva ő fogja egy bálon elnevezni Bessenyei Györgyöt "görög Meleager"-nek, Barcsayt pedig "római Antinous"-nak... Folyik a toborzás, vagyis inkább a válogatás, - innen tova együtt is már a százhusz nemes legény. Viszik őket Bécsbe, ott is a Szt. Ulrich külvárosba, a Trautsohn hercegtől vett szép gárdapalotába. Sok "mustra" és "lustra" után kezdődik az öltöztetés. A bajuszt még nem kell borotválni, hisz oly fiatalok, hogy alig pelyhedzik a képük, de a hajat és halántékvarkocsokat annál bővebben kell fehérre porozni. Hamar! - sürgeti őket Rhéday uram, - mehessünk már felséges Anyánk elé a Burgba bemutatásra!...