Magyar mitológia

A magyar hitregék könyvét veszi itt a szíves olvasó. Habár fogyatékosan, az ősök hitvallásának és szent meggyőződésének elveszett könyve került meg benne: de már nem mint szentírás, hanem mint - regekönyv. Az eredetit, ősi hitvallásunknak a nép ajkára bízott tisztes könyvét, ezeréves nemzeti viszontagságunk lapokra, sőt sorokra széttépte. Szerte szállongó foszlányait összeszedegettem és szövétnekül szántam Géniuszunk elhomályosult világa felé. Összegyűjtöttem azokat teljes buzgalommal, hazafiúi lelkesedéssel, ha talán - nem is a kívánt sikerrel. Nehéz egy munka, beismerem. Mert mit sem nehezebb írni, mint népies - és nem tudós - mitológiát és benne a hallgatásra kárhoztatott nemzeti szellemet megszólalásra bírni, miután annak egykoron bővizű forrása: a hagyomány részint, mondhatni, teljesen kiszáradt; részint oly egyvelegesen szivárkozik, hogy nem csupán gyűjtése ad gondot, hanem átszűrése jár még csak sok fáradsággal! Népmeséink és mondáink java részben meghonosodott jövevények és nem fajunk szülöttei és ha azok is, mennyit le kell hámoznunk róluk, hogy a történeti igazhoz hozzájuthassunk! Olvassuk a népmondákban, hogy az elsüllyesztett harang miként vet véget egy-egy vízi tündérbirodalomnak. - A hajnali harangszó hallatára miként dermednek kővé a munkájukban elmerült hegyi szellemek vagy játékos tündérek. - Egy-egy kereszt fölállítása örökre elrettenti őket százados lakóhelyükről stb. A mítosz titokszerű nyelvén ezekben történet van elmondva: az új hitnek diadalmas harca az ősvallással és a vesztes isteneknek meghátrálása, s lappangó bujdokolása. Mert mit tőn a kereszténység az őshit halhatatlanaival? Elfoglalá üresen hagyott helyeiket, oltáraikat, s nem ritkán tiszteletüket. ,,Boldogasszony" ősvallásunk népszerű kultuszát például ,,a napba öltözött" Nagyasszony javára foglalá le