Maigret és a hajnali vendég

- Rendes kislány volt, bizonyára a szüleivel élt... Hanem egyszer csak Georges Bompard belépett az életébe. Udvarolt magának, maga nekiajándékozta az ártatlanságát, ő pedig végképp a bűvkörébe vonta. Céline elfordította az arcát, mert rájött, a felügyelő csak azért beszél, hogy lássa, miként reagál rá. - Ponyvaregényt ír? - csúfolódott, de a hangja nem volt olyan közönséges, mint szerette volna. - Ez tényleg olyasmi: a csábítás után jön a hűtlen elhagyás. - Aha. Szóval Georges közli velem, hogy elválnak útjaink, mire én megölöm, elrejtem a kést... Tényleg! Vajon hova rejthettem a kést? - Bocsánat! Honnan tudja, hogy késsel ölték meg?