Maradj Valahol, valamikor, akárhol, akármikor / Mese - felnőtteknek is

Részlet a könyvből: "Még sötét volt. És csend. De egyszerre, egy alig mozduló fuvallat megremegtette a völgyet. És mint egy régen várt parancsra, énekelni kezdtek a madarak. Először csak néhány csicsergett halkan, aztán egyre többen és szinte lázban égve zengett az ének az erdőben, a kertek fáin és a patak partján, ahol Máté aludt. Most vakkantott egyet a kutya és a fiú ijedten riadt fel álmából. - Na, Tisza, mit ijesztgetsz - mondta harag nélkül és az állat fejére tette a kezét. Fölnézett és meglátta a csíkot. Végigfutott a hegy tetején és bekeretezte a kis templom tornyát. - Pirkad - suttogta halkan a kutya fülébe, mint aki nem akar megzavarni egy szépen szóló fuvolahangot. Csak bámult mozdulatlanul az égre, ahol egymás után tűntek el a csillagok." Fülszöveg Ez az írás nem "mese". Több annál. Irodalom. Kicsit szálkás, kicsit vad - de tiszta, mint egy székely ballada. Nem igazán törődik az olvasóval: saját törvénye szerint hozza elénk a szereplőket, senki se magyarázkodik, nem avat be minket semmibe. Mégis részesei leszünk a történetnek. A történet nem a szereplőkről szól. Nem is rólunk, az olvasókról. Az EMBERRŐL szól! Aki - valahol, valamikor - akárhol, akármikor - mindenhol, mindenkor: EMBER kell hogy maradjon!