Száztizenöt éve, 1892. szeptember 26-án született, hatvanhat évvel ezelott, 1941. augusztus 31-én lett öngyilkos Marina Cvetajeva, az orosz avantgárd, az Ezüstkor egyik legnagyobb költoje. Szenvedésekkel és tragédiákkal teli, hányatott életének elso szakaszában Rilke, Paszternak, Mandelstam hódolt tehetsége elott, majdnem két évtizednyi önkéntes, prágai és párizsi számuzetése alatt a hivatalos körök és irodalmi klikkek többnyire agyonhallgatták, akárcsak a halálát követo két évtized során odahaza. A Szovjetunióban csak az 1960-as évek elején jelenhetett meg az elso válogatott verseskötete, paradox módon jórészt annak az Ilja Ehrenburgnak a közbenjárására, aki Cvetajeva költészetének egyik csúcsát, a Versek Blokhoz ciklust haláláig nem volt képes megérteni. Ez a kötet és a késobbi válogatások azután nemcsak orosz költok egész sorát buvölték el Rozsgyesztvenszkijtol és Bella Ahmadulinától Brodszkijig, hanem olvasók millióit is. Ám Cvetajeva költészetének sokszínuségét csak az 1990-es évek közepén fedezhette fel az orosz közönség, amikor végre publikálták az eddig legteljesebbnek mondható életmuvet, hét kötetben. Azóta Cvetajeva reneszánszát éli, szerelmi, hazafias és tájlírája a legkülönfélébb tematikus kiadványokban lát napvilágot, Sosztakovics 1973-as szvitje után (Hat Marina Cvetajeva-vers) újabban a népszeru eloadóno, Jelena Frolova zenésítette meg sok költeményét. Mostani válogatásunkban helyet kapott számos, eddig magyarul nem ismert mu, így az orosz polgárháború másik oldalát, a ritkán megverselt ,,fehéreket" ábrázoló ,,Hattyúk tábora" sorozat darabjai, de más fontos költemények is, foleg az 1910-es és 20-as évek termékeny idoszakából, például a ,,Kihul két nap - ó, Uram, irgalom!...", a ,,Szürkületen halok én meg, igaz! Melyiken...", ,,Az ország", ,,A haza", vagy éppen a teljes Asztal ciklus és a Versek Csehországhoz megrendíto darabja, a ,,Szeretetem, dühöm...". Válogatta Pór Judit, a válogatást kiegészítette, a jegyzeteket és az utószót írta Gy. Horváth László.
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
