Maros menti ének

Pero kapitányt talán vállalkozásának roppant elszántsága és a bukást követő iszonyú megtorlás tette legendák hősévé. Történetét a szerb nép mindjárt halála után dalokban örökítette meg, s e dalok idővel széltében-hosszában elterjedtek a szerb-horvát nyelvterületen. De született a harcokról krónikás ének magyarul is, Tokody Márton verse. Magyarország a történelmi emlékezet Pero Szegedinac nevét őrizte meg leginkább az 1735-ös mozgalomból. A szerb határőrtiszt, a pécskai határerődítmény parancsnoka már életében jelképpé vált, szinte megtestesítőjévé annak a reménységnek, hogy a közös sérelmek és a közös terhek minden nyelvi, minden vallási különbség ellenére a közös ellenséggel szemben egységbe tömöríthetik a magyarokat, a szerbeket. Ezért választották vezérükül a Viharsarok lázadó parasztjai, Rákóczi egykori katonái azt a Pero kapitányt, aki harminc évvel korábban a Rákóczi elleni harcokban tűnt ki bátorságával. A remény regény maradt. A szerb határőrség tisztjeit túl sok szál kötötte a fennálló rendhez, és működött az ,,oszd meg és uralkodj" elve is. A döntő pillanatban Pero katonabarátai fordulnak szembe a felkelőkkel, a másik oldalra állt Mihajlo is, a kapitány fia. De a felkelők soraiban, az erdőhegyi véres csatában együtt harcolnak a békésszentandrási magyarok, a Tisza melléki, Maros menti települések szerb és román parasztjai. Együtt harcoltak és együtt szenvedtek vereséget a szerb gradicsár zászlóaljak, a magyar nemesi bandériumok és a reguláris császári katonaság túlerejétől. Milorad Janković romantikus képzelete a hiteles dokumentumokból megismerhetőnél sokkal gazdagabb életet teremt a történelem valóságos eseményei köré. Elkalauzol az álmos határőrfaluba, ahol kikapós tisztfeleségek boldogítják-szomorítják az unatkozó tiszteket, elvisz a vad huszármulatságba, és vezetésével beléphetünk az arisztokraták szalonjaiba, ahol a szigorú formák csak a kívülálló elől rejtik el a szerelem szabados játékait. Az elszánt felkelők, a heves és nyílt granicsártisztek mellé az író kontrasztképpen csupa sötét színből festi meg a császári hatalom kiszolgálóinak figuráját, a nemes érzésű szerb leányé mellé a gonoszul kacér bécsi grófnőét. Pero kapitány szikkadt, inas alakja pedig szinte még hitelesebbé lesz attól, hogy eszméinek legközelebbi társát, Velimir vicekapitányt bátorsága, szépsége, szerelemben harcban egyaránt elsöprő szenvedélye népmesék hősévé emeli. Mesés jelképévé annak, aminek Pero történelmi szimbóluma. Mert végig az egész szélesen hömpölygő regényben minden eltérés a történelem adatolható valóságától, minden szabadon továbbképzelt ténytöredék csak a lényeg történelmi igazságát húzza alá: az egymás mellett élő két nép legjobb hagyományainak közösségét.