Martinovics élete

Százötven évvel ezelőtt vesztek el a hóhérbárd alatt a jakobinus összeesküvés nagy alakjai, Martinovics István és társai. Martinovics István, a lembergi főiskola volt tanára, cs. és kir. udvari tanácsos, szászvári apátúr és udvari kémikus, a magyar történelemnek talán legtragikusabb alakja. Tragikus életét tragikus halál koronázza és emlékezetét pártérdek szította szenvedély igyekezett homályba taszítani. Egyfelől hibátlan jellemű vértanúnak, másfelől önérdekvezette árulónak, a rendőrség besúgójának ábrázolták. Ez a kérdés, amelyet a magyar jakobinusok történetének előterébe helyeznek, ilyen módon törekednek árnyékot vetni az ügyre, az eszmére, melyet Martinovicsék és barátai szolgáltak. Barabás Tibor könyve mélyen bevilágít e nagy szellem és ingatag, beteg lélek rejtélyébe, feleletet keres arra a pszichológiai kettősségre, amely előtt eddig értetlenül álltak, nem tér ki a nehéz feladat elől s a történelmim igazság keresésétől ösztönözve, hű, életteli módon állítja elénk hősét és korát. Ez a könyv nem szépít, nem takar, nem hamisít, nem törekszik illúziók felkeltésére, hű marad az író és a tudós feladatához, az igazság eszméjéhez. Realisztikus ábrázolása mégsem árt a szabadság ügyének. A magyar jakobinusok életéből és halálából a szabadság gondolatának eszméje sarjad. A ,,Martinovics élete" című mű egy nagy könyvsorozat kezdete csupán. A szabadság hírnökeivel a nemzeti függetlenség, a társadalmi vagy szellemi haladás hőseinek életét ábrázoló arcképsorozatot adunk a magyar olvasó kezébe.