Másenyka

"a fájdalomig érzelmes viszony fűz első könyvemhez" Ki tudja, mi a fontosabb, az első szerelem vagy az első regény egy író életében? A magyar olvasó már megismerhette Vladimir Nabokov oroszul és angolul írott életművének több mint a felét, ám a legelső regényt, amely az első szerelemről szól, csak most veheti a kezébe. Az 1917-es orosz forradalom miatt emigrációba kényszerült, arisztokrata családból származó író emlékeit hatalmasra nagyította a távolság, az a honvágy, amely egy visszavonhatatlanul eltűnt hazához és az ott hagyott emlékekhez is fűzte. Mint egyik interjújában írja, az elveszett hazából, ebből a lerombolt házból ő csak a legfontosabb dolgot hozta el, annak kulcsát, vagyis az anyanyelvét. Az 1926-ban Berlinben megjelent regény az idegenbe szakadás torokszorító látlelete, bepillantás egy panzió orosz lakóinak sorsába, mindennapjaiba. A remények és csalódások, a céltalanság és önáltatás között vergődő főhőst csak első szerelmének felidézése tudja bénultságából kizökkenteni. Miközben újra átéli ifjúkorának lelkesültségét, ösztönösen rátalál a belső szabadság felé vezető útra. Másenyka, ez a "csodásan vidám lány" - akinek alakját Ganyin, a kallódó emigráns képzeletében újjáteremti - különböző neveken, sok alakban átlényegülve számtalanszor felbukkan még Nabokov életművében. Ő Tamara az író önéletrajzában, a Szólj emlékezet!-ben: vele élte át Nabokov élete első nagy szerelmét; de felfedezhetjük vonásait Lolitában, Adában és valamennyi felejthetetlen nőalakban, akikben a gyermeki ártatlanság féktelen érzéki örömmel párosul.