Mátyás király utolsó mosolya

Mátyás király a magyar népmesék egyik legnépszerűbb alakja, a magyar nyelvterület szinte minden tájegységén születtek róla mesék. A kötetbe foglalt kilenc, Mátyás királyról szóló mesét és anekdotát, N. László Endre a Csallóközben, Délvidéken és Erdélyben gyűjtötte. A mesék végén olvasható Jegyzet a mese keletkezéséről, a mesemondó személyéről, a történet valóságelemeiről, valamint előfordulási helyéről és idejéről tájékoztatja az olvasókat. Szinte mindegyik mese azt bizonyítja, hogy Mátyás királyt az emberek magukkal egyívásúnak érezték, hiszen a történetek főszereplői valamennyien kedves közvetlenséggel beszélnek vele, majd mesélnek róla. A kapzsi selpőciek arra is bátorságot vettek, hogy Mátyás eszén túljárjanak. A Mátyás és a selpőciek című mesében az igazságtevő királyt annyira megnyerte furfangjuk, hogy még a szomszéd falutól elorzott földet is nekik juttatta, és beérte a ravasz bíróra méretett huszonöt botütéssel. Szintén furfangos történet a Mátyás király kútja. Az előzőektől eltérő a csodás elemekkel telített Mátyás király, a főtörők és a főfőördőg, amely arról szól, hogyan vett elégtételt Lucifer segítségével Mátyás a harácsoló török szultánon. A föld jogos tulajdonosának kérdését dönti el ott a király, míg Az igazságos, az okos, és a gonosz című történetből az derül ki, hogy még az egyház szolgáját is 'elviheti az ördög', ha nem hivatásának megfelelően él. A kötet címadó meséjében a komáromi népi emlékezet őrizte meg Mátyás alakját; azt az 1489 márciusában lezajló eseményt idézi meg a mesélő, amikor a király megpihent Komárom várában és egy csizmadia igencsak megnevettette Mátyást, aki ettől a medicinától ugyan jobban lett, de sajnos a következő hónapban örökre lehunyta a szemét. A mesék irodalmi nyelvezete, történeti utalásainak valódisága, észjárásának logikája, profán plebejussága - már nagyobb gyerekek, 8-12 évesek olvasmányává teszi a Budai Tibor grafikáival illusztrált kötetet.