Mbopi

Missionesben látta meg a napvilágot, egy verőfényes októberi reggelen, amikor a Pampa tavaszi ébredésének virághímes pompájában tárta ki keblét a ragyogó, felhőtlen ég felé. A síkságon csendesen hullámzott a fű a langyos nyugati szélben és a pálmák csoportokba verődve álldogáltak együtt, borzas fejükkel szüntelen bólogatva. Felettük lassú szárnycsapásokkal, vakító fehér kócsag evezett távoli mocsarak felé. Kevélyen kétrét hajtogatott nyakkal haladt, mint aki előkelőségében és mocsoktalan fennköltségében tudomást sem vesz a mélyen alatta nyüzsgő életről: Korahymemby, a Napszülötte, herceg a madarak pompás birodalmában. Jóval alatta ibisz-raj keresztezte irányát, sebes nyilalással. Karaon, a hosszúcsőrű barna madár, akiről az indián monda azt tartja, hogy gonosz anyagyilkos volt ember korában. Most büntetésből viseli hússzínű, dísztelen tollköntösét. Lent, a hullámzó legelő felett Mosca, a légy járta szerelmes naptáncát. Eszeveszett, kacskaringós figurákban kerülgette cikázó társait. Ügy gomolygott velük, mintha füstoszlopok táncolnának a rónán mókás jókedvükben.