Medvenéző

Murányi Sándor Olivér nemcsak időszámítás szerint, hanem az egyre gyorsabb ütemben változó korszak kihívásait érteni próbálva egy Tamási Áron utáni periódus elbeszélője. Jól tudja, hogy Ábel sem maradhatott meg az akkor még kevésbé felzaklatott rengetegben, küzdelmes útja a városba, majd a tengeren túlra vezetett. Hogy alkotója már neves íróként, szociográfiai szándéktól (is) vezettetve térjen meg a szülőföldre. Murányi Sándor Olivér a magáénak érzett rengetegjébe viszi a mai technika eszközeit, hogy legalább képpé és filmmé, majd írássá rögzítse az immár csak vendégként élhető élet tanúit, a medvéket, a ritkán föltűnő hiúzokat - és mindazokat, akiknek megadatott, hogy, noha nem egyszer fura szerzetként, a rengeteg peremén éljenek, távolabb a város, ennél is jóval távolabb a nagyvilág csábításától. Ez a rendkívül változatos tartalmú, a folyóiratokból és hetilapokból már jórészt ismert novellákat tartalmazó gyűjtemény, ebben a maga teremtette közegben, nemcsak tárgyválasztásánál fogva, mindenképpen megérdemli az olvasók figyelmét. Fried István