Még négy év - 2006-2010 - Publicisztikák, interjúk, recenziók

Bitó László tisztviselők gyermekeként 1934. szeptember 7-én született Budapesten. Családi háttere miatt az 1950-es években kitelepítették, majd munkaszolgálatos volt a komlói szénbányában. Az 1956-os forradalom alatt lefegyverzik tisztjeiket, ezt követően igyekeznek feljutni Pestre, de elfogják őket. Miután kiszabadult, az Egyesült Államokba menekült, ahol ösztöndíjat kapott a Bard College-ba. Az egyetem elvégzése után sikeres orvoskutatói karriert épített. Tudományos munkássága New York Cityben a Columbia Egyetemhez kötődik, ahol az akadémiai ranglétrát végigjárva professor emeritusként ment nyugdíjba. Orvoskutatóként - többek között - a szem korosodását tanulmányozta, és jelentős eredményeket ért el a glaukóma kialakulása, megértése és kezelése terén. Tudományos pályafutásának eredménye a 2002-ben az év gyógyszerének választott Xalatan kifejlesztése, amely a vakságot okozó glaukóma kezelésében a műtéti beavatkozást a legtöbb esetben szükségtelenné teszi. Orvoskutatóként 145 publikációja és 3 kötete jelent meg. Az egyetemes orvostudomány terén elért eredményeiért, a zöld hályog elleni cseppek felfedezéséért és a Columbia Egyetem magyar programjának támogatásáért 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje elismerést vehette át. Az 1990-es években hazatelepült szülővárosába, Budapestre, és viszszavonult a tudományos kutatástól. Azóta elsősorban irodalmi és közéleti tevékenységet folytat. Panoráma, 2008. április-június ...Az előttem szólók említették 1945-öt, a felszabadulást, a Második Köztársaság megalakulását, de azt nem: mit éreztünk, amikor végre kijöhettünk az óvóhelyről, és látnunk kellett szeretett városunkat romokban... Aztán összefogtunk, hogy megvédjük házunkat az őszi esőktől. De volt, amikor ellopakodtam otthonról, és bejöttem ide, az ország házába, a hetedik mennyországnak tűnő könyvtárba, ahol még az állandó éhségemet sem éreztem... Évek múltán, a kitelepítés, a komlói munkaszolgálat, a forradalom, az amerikai emigráció és a visszatérés után a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjének átvételére léptem be újra ebbe a házba 2004. augusztus 20-án... Nagy élmény volt, hogy kezet foghattam a három legmagasabb közéleti méltósággal. Aztán kézfogások elmaradtak. És akkor tudtam: nagy bajban van demokráciánk. Mert nem elég kikiáltani a köztársaságot, szellemiségéért naponta ki kell állni... Ez a legfontosabb leckénk a Harmadik Köztársaság kikiáltásának huszadik évfordulóján. Húsz évvel ezelőtt azt hittük, hogy eljött az ígéret földje. Most pedig be kell látnunk: igaza volt Mózesnek, amikor negyven évig bolyongott népével, hogy kihaljanak azok, akik hozzászoktak a szolgasághoz... Gondolatok Bitó László ünneplő beszédéből a Harmadik Magyar Köztársaság kikiáltásának 20. évfordulóján