Megegyezés Isten akaratával

„Ha pusztában élhetnék, ha kolostorba léphetnék, ha e házon kívül máshova mehetnék, távol ezektől a rokonoktól vagy társaktól, akkor szentté lehetnék, ilyen meg olyan bűnbánati cselekedeteket végeznék, ennyit meg annyit imádkoznék.” – sokan ehhez hasonló gondolatokkal ámítják magukat, s eközben nem haladnak az Isten által nekik szánt úton. Vágyaik megakadályozzák őket a szentté válás folyamatában. Liguori Szent Alfonz jelen írása korunk embere számára is oly aktuális! Arra hívja fel figyelmünket, hogy az önmagát középpontba állító és kiteljesíteni vágyó XXI. századi ember sem mehet el érzéketlenül az életszentségre hívó isteni akarat alázatos hangja, s a keresztáldozat mellett. Isten akaratának magunkévá tétele egyben elfogadása a Legszentebbnek is. Kegyelmei által pedig segítséget nyújt elfogadni az élet mindennapi terheit, nehézségeit; elfogadni saját fogyatékosságainkat, s akár a testi-lelki szenvedést is – megnyugodva, megpihenve a Teremtő végtelen ölelő szeretetében.