Megkondul a harang az óvodában

ELŐSZÓ Írásom "mentőöv" szeretne lenni. Az óvodáért, az óvodás gyerekért írom azoknak, akik még tehetnek valamit, mielőtt a köznevelés látszólag legjobb intézménye tovább romlana. Remélem a tenni akarók között vannak szülők, pedagógusok és sokan mások. Beke Kata 1988-ban, az iskolai gyakorlat "segélykiáltását" közvetítette jelentés a kontraszelekcióról című könyvében. "Mindannyiunk dolgáról van szó, az ország szürkeállományáról, egyáltalán nem távoli jövőnkről - ha tetszik: egyetlen lobogóról. "BEke Kata könyvének számos fejezetében, az iskola szó helyébe sajnos az óvodát kellene cska beírni, a tartalom teljes egészében - ijesztő valóságként - igaz. Mégis - optimista módon- szeretném hinni, hogy az óvoda még elkerüólheti azt a katasztrofális állapotot amelyről az iskola vonatkozásában már sokat tudunk. Magyarországon 1989-ig az óvodáskorú gyerekek 92%-a járt óvodába. Mindannyiunk közös jügye, vajon milyen feltételek között, milyen elvek szeirnt nevelnek a jövőnek a pedagógusok. Az óvónőkre is igaz Beke Kata gondolata: "... él és dolgozik csöndben közöttük egy kisebbség - néhány ezren? ..., akik a mérhetetlenül nehéz körülmények között is hűek a mesterség méltóságához, akik embernek és pedagógusnak egyaránt nagyszerűek. Én csak egy egyszerű pszichológus vagyok, de szeretnék közéjük tartozni. Van néha olyan helyzet, amikor nem szabad csöndben maradni... Az óvoda veszélyben van. Ami "felülről" fenyegeti, az társadalmi, szociálpolitikai, közoktatás-politikai gond, ezek következménye a belső tartalom bizonytalansága is.