Menekülés

"Csak üres égbolt vagyok, egy emberi napfogyatkozás..." A Menekülés egyszerre mulatságos és tragikus portréja egy elárvult indián tinédzser fiúnak, aki nevelőszülőktől nevelőszülőkhöz vándorol, de egyre kevésbé képes és hajlandó kommunikálni velük és a környezettel. Mondhatnánk, hogy az identitását keresi, de inkább a teljes társadalmi kitaszítottságból kutatja a kiutat: anyja ír-amerikai volt, hatéves korában elvesztette, indián apja már a születésekor lelépett. Egyszer egy angyali külsejű, nála két évvel idősebb, rengeteget olvasott fehér fiúval együtt viszik be a rendőrök, s ez az anarchista gyerek később pisztolyt ad a kezébe, arra biztatva, hajtsa végre a végső, legnagyobb tiltakozást: menjen be egy bankba, és lőjön mindenkire, aki mozog. Ragyásképű (így hívják hősünket) bemegy a bankba, nézi az embereket, előhúzza a pisztolyát, és katatóniába esik. Aztán a biztonsági őr tarkón lövi - és innentől kezdődnek csak igazán az ifjú indián kalandozásai múltban, képzelt jelenben és jövőben... Sherman Alexie 1966-ban született spokane indián, egy északnyugat-amerikai rezervátumban nőtt fel, és törzséből elsőként egyetemi diplomát szerzett. Regényíróként, költőként már régóta jegyzik, időnként filmeket csinál és performanszművészkedik is. Prózaíróként és költőként számos díjat nyert, még Oprah Winfrey is szerepeltette műsorában. Tíz év óta ez az első regénye. Joyce Carol Oates azt írta róla: "gúnyos, lázadó, tiszteletlen, nem simul bele semmilyen tradícióba, a fiatal Philip Rothra emlékeztet engem", a New Yorker pedig az 1990-es években azon kevés amerikai író közé sorolta, akiknek a XXI. században lesz a helyük.