Merre tartasz, ember? (Quo vadis homo?)

A kérdés: ,,Merre tartasz, ember?" a földön élő minden egyes emberhez szól, elsősorban személyes jellegű. Szól hívőhöz és hitetlenhez egyaránt, mivel az ember teremtésétől fogva - akár tudatosan, akár ösztönösen - istenkereső lény, tehát úton van, elindult valahonnan és tart valamerre. Ugyanígy szólhat a kérdés az emberiséghez is és ekkor már történelem. Múlt, jelen és jövő. A múlt lezárult számunkra, legfeljebb tanulhatnánk belőle. A jövő nem egyformán jelenik meg képzeletünkben, Tűnhet rózsásnak, de gyászosnak is. Az ember a jelenben él és szabad akaratánál fogva formálhatja azt jól vagy rosszul. Rajta múlik, hogy a maga alkotta dolgok rabja lesz-e áldozatul, gyilkos fegyverekre pazarolja-e gazdagságát, s hogy a technikai csodák felett érzett büszkesége mellett szégyenkeznie kell-e A gázkamrákért, az atombombáért és az öngyilkos merényletekért? Kérdések, amelyekre nem könnyű a válasz. Kitűnik ez az embernek(emberiségnek) e könyv alapján felvázolt istenkereső útjából, de még inkább tévelygéseiből. ,,Ha (az ember) Istent visszautasítja, akkor fából vagy aranyból vagy elképzelésből készült bálványkép elé térdepel" - figyelmeztet Dosztojevszkij. Dr. Barabás Miklós.