Mert a Csodának nincsen párja

",,Az Ady verseket, mint tudod nem én írtam, a Márffy képeket, mint tudod nem én festem - de irtózom már mindég olyan várakból tekintgetni a nagyvilágba - ahol legjobb óráimban is csak nemes apród vagyok." Boncza Berta, Csinszka (1894-1934) különleges teremtés volt, aki világéletében többre vágyott az apródszerepnél. A magyar és svájci leánynevelő intézetekben nevelkedő, de a családi és társadalmi konvenciók ellen lázadó fiatal lány kezdettől fogva művészi karrierről álmodozott. Levelezett költőkkel, köztük Ady Endrével, járatta a Nyugat című folyóiratot, francia és német irodalmat olvasott. Sokoldalú tehetséggel áldotta meg a sors, a művészet számos területén kipróbálta magát. Rajzolni tanult, verseket, novellákat, szépirodalmi igényű leveleket írt, lelkesedett a fotográfiáért. Szépsége, érzékenysége, tehetsége sokakat megérintett és megihletett. Felesége és múzsája lett Ady Endrének, majd később Márffy Ödönnek, azonban ő nem érte be ennyivel, ,,saját jogán" akart művész lenni, és maradandót alkotni. Kéziratai sokáig fiókban maradtak, verseit először csak 1931-ben jelentette meg. A Mert a Csodának nincsen párja című kötet Csinszka jelenleg fellelhető összes versét gyűjti egybe. Az 1931-ben közzétett első és egyben utolsó verseskötetéhez képest - Csinszka közgyűjteményekben található levelezésének, memoárjainak és a korabeli sajtónak az áttekintésével - újabb és újabb, eddig ismeretlen szövegek kerültek elő. E könyvben a diáklány, majd feleség, múzsa és költő verseit, rajzos kéziratait, versben megírt üzeneteit, leveleit olvashatjuk, számos, máig kiadatlan költeménnyel együtt."