Mi, huszonketten...(Diákregény)

Ismertető: Halló Fiúk és Férfiak! Édes messzeségből száll a mult. Tavasz és nyáridő pipitérei, emlékek raja tarkállik rajta. Kizeng belőle a kettőstornyú templom harangszava. Meg az iskolai csengő, amelyet konok kézzel ráz tízperces szünet után Plutarchos, a kopasz pedellus... Sármányszárny erejével hallik ki Ritter tanár úr hangja: pöttömök, lesz csend, vagy nem lesz csend! Nem volt csend. Hisz enyhe múltba boldogult Ritter tanár úr nagyothalló volt, szegény és mindig megdícsérte azt, aki Ciceró vádbeszédét a cretai kormányzó ellen folyékonyan tudta elmondani. Nem volt baj, ha a dörgedelmes latin remeket: Arany János "Szondy két apródja" című messzi-könnyes balladája alakjában recitáltuk, az volt a fontos, hogy a felszólított diáknak mozogjon a szája, szakadatlan, akár a húsvéti kereplő, vídám templomgyerek két keze között. Ritter tanár úr Cicerót hallotta, óh, mert a süket fül áldott fantáziájú...