Mi, moszkoviták

A jelen kötet nem csak ruszistáknak ajánlott olvasmány. Szvák Gyula, az ELTE BTK Ruszisztikai Központjának megálmodója és megteremtője a könyvben szereplő publicisztikai írásaiban önironikus-keserédes utazásra invitálja az olvasót Oroszország és az "orosz lélek" útvesztőibe. (Bartha Eszter) * "Sosem értettem, hogy a szabadelvű sajtó miért drukkol az amerikai Nabucco-lufinak, miért szorít olyan lelkesen a militáns Szaakasvilinek, és miért gondolja, hogy az iraki öldöklés a demokráciát szolgálja. Talán csak nem arról a végtelenül leegyszerűsített világképről van szó, amely szerint, ha valami amerikai, az jó, nem azért, mert jó, hanem mert amerikai, s ha valami orosz, akkor az rossz - nem azért, mert rossz, hanem mert orosz." * Jó pár éve nem írok publicisztikát. Minek is? Ezeket a legnagyobbrészt a 2010-es évek első feléből való cikkeket akár ma is írhatnám. Végtére is nacionalista és rasszista emlékezet- (gyűlölet)politika ma is van, ahogy autoriter hatalom is, a neo-horthysta szellemi restauráció gőzerővel halad, a baloldali ruszofóbia szintén, köszöni, jól van, a retrospektív partizánvadászattól pedig eljutottunk a náci és szovjet megszállók egybemosásához. A történelem ismétli magát, a kényszerpályákról való letérés a leggyakrabban csak illúzió, így válhat a napi ihletésű publicisztika gyorsan romló áruból tartós fogyasztási cikké. (Szvák Gyula)