Mi néki Hecuba?

Shakespeare Hamletje mondja (Arany János fordításában), amikor a mitológiai versezetet szavaló Színész Király szemében könnyek gyűlnek: "Mi néki Hecuba, s ő Hecubának, / Hogy megsirassa?" Ez a sokszor megcsonkítva, pontatlanul és félreértve idézett gondolat a színház egyik sarkpontja. A színész közösséget érez azzal, akit játszik; ez az előfeltétele annak, hogy a néző közösséget érezzen ővele. Szélesebb értelemben: hogy nekem a zsöllyében közöm legyen ahhoz, ami a színpadon történik, előbb a színésznek kell bizonyítania ugyanezt. És nemcsak neki, hanem a rendezőnek, a tervezőnek, a koreográfusnak, a statisztának, az ügyelőnek, röviden az előadás összes közreműködőjének, sőt azoknak is, akik az előadások sorozatáért, a színház arculatáért, esztétikai és erkölcsi minőségéért felelősek. Ha a színész (és a színház) igaz könnyeket sír, együtt sírok vele. Ha nem, kifogást emelek. Foglalkozásom lényege megkülönböztetni a valódit a hamistól. Koltai Tamás