Ha a húsért, a tejért vagy a tojásért tartod az állatot, korlátozás nélkül tarthatod olyan körülmények között, amelyek miatt, ha ugyanezt kutyával vagy macskával tennéd, börtönbe vinnének.
Ennek eredményeképpen létrejött az iparosított állattenyésztés, a gyárgazdálkodás olyan rendszere, amelyre nem vonatkozik semmiféle jogi kötelezettség, hogy a "gondozásukban" lévő állatokat ne kínozzák. Az iparágban alkalmazott szabványos működési eljárások nem kegyetlennek vannak megalkotva. Nem ez a céljuk vagy szándékuk. Úgy tervezték meg őket, hogy költséghatékonyak legyenek. De ha kiderül, hogy költséghatékony az állatokat olyan körülmények között tartani, ami Auschwitzra vagy Dachaura emlékeztet, akkor ez fog történni.
És ez történt.
Nehéz egészen pontosan bemutatni, milyen rettenetesen bánnak a haszonállatokkal. Az ipar tudja, hogy az emberek szeretik az állatokat, és minden erőfeszítést megtesz annak megakadályozására, hogy a nyilvánosság megtudja, mi történik pl. az ablaktalan raktárakban, ahol tyúkok tízezreit tartják olyan zsúfolt ketrecekben, ahol életük során egyetlen egyszer sem tudják felemelni a szárnyaikat, ahol a csőrüket levágják, hogy ne csonkítsák meg magukat, és dühükben ne öljék meg egymást, amiért kénytelenek így élni.
Az iparág nem akarja, hogy tudd, hogyan élnek az állatok, miközben vágásra készülnek. Nem akarja, hogy tudd, hogy a tejelő teheneket tömegével tartják zsúfolt hizlalótelepeken, ahol alig képesek mozogni, és ahol egyetlen fűszál sincs. Tehát az iparág olyan hirdetési kampányokat mutat neked, amelyek azt mondják, hogy "a remek sajt boldog tehenektől származik", és olyan tehenek képét mutatja, amelyek elégedetten legelnek a gyönyörű mezőn.
Boldog tehenekről és boldog csirkékről szóló hirdetéseket látunk, és mind hazugság. Teljesen tisztességtelen, de nem illegális. Bármit megtehetsz azzal az állattal, amelynek a húsát, a tejét vagy a tojását el akarod eladni, és akármit hazudhatsz, mert szemantikai különbség van az állatok között. Vannak, amelyeket szeretünk, másokat pedig lemészárolunk és megkínzunk.
És valahogyan racionalizáljuk ezt, megfeledkezve arról, hogy valami hihetetlenül fontos közös van ezekben a teremtményekben. Mindannyian ugyanabból a forrásból lélegeznek, mint mi. Mind a földi közösség részei. "Mind Isten teremtményei", ahogyan valaki egyszer bölcsen mondta: "helyük van a kórusban".
A "Miért Szeretjük a Kutyákat, Esszük Meg a Disznókat és Viseljük a Teheneket"? című ezen kiadványban Melanie Joy ragyogóan feltárja azt a hitrendszert, amely lehetővé teszi számunkra, hogy bizonyos állatokat szeressünk, másokat pedig ne, hogy bizonyos állatokat megegyünk, másokat pedig ne, hogy bizonyos állatokkal jól bánjunk, másokkal pedig ne.
Ez több, mint egy fontos könyv. Kiemelkedően fontos. Ha meg akarjuk gyógyítani kapcsolatunkat az állatvilággal, meg kell hallanunk, méghozzá mélyen, amit Melanie Joy mond.
Minden állattal helyre kell hoznunk a kapcsolatunkat, és nemcsak a kedvükért. Ez nemcsak az állati jogokról szól. Az emberi felelősségről van szó. Megtanítani a gyermeknek, hogy ne lépjen a hernyóra, ugyanolyan értékes a gyermeknek, mint a hernyónak.
Mahatma Gandhi egyszer azt mondta: "Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik". Nem hiszem, hogy csak az állatok egy részére vonatkozó bánásmóddal kapcsolatban mondta ezt. Nem hiszem, hogy csak azokra az állatokra gondolt, amelyek a háziállataink.
Szerintem Gandhi szerette volna a "Miért Szeretjük a Kutyákat, Esszük Meg a Disznókat és Viseljük a Teheneket?" című könyvet. Mert ez egy olyan könyv, amely megváltoztathatja a gondolkozásodat és megváltoztatja az életmódodat. A tagadástól a tudatosságig, a passzivitástól a cselekvésig, és a lemondástól a reményig vezet.
(-John Robbins)
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
