Mihaszna Gyurka kalandjai

Történetünk főhőse, Gyurka meglátja a napvilágot és 7 hónapos korában a "mihaszna" melléknevet kapja az apjától. Erdélyország kies földjén ott, ahol a Szamos csobogó vize mossa a fákkal, mohával boritott regényes hegyek oldalát, lakott Kováts Péter csizmadia mester, aki arról volt nevezetes a vármegyében, hogy házassága óta minden esztendőben egy-egy leánygyermeket kereszteltetett meg a kálvinista templomban s bár már hat leánygyermeke viselte az ősi, patinás nevet, reménykedve mondta: - Nem baj, ha lányok is, fő, hogy erősek, egészségesek, majd a hetedik fiu lesz. Az emberek csak szánakozva beszéltek róla egymás között. - Szegény ember - mondották - dolgozhat eleget, amig felnevelik őket... De Péter bátyánk rá se hederitett a dologra, ő csak élte a maga csendes életét a zajos családban, varrta, szegezte a csizmákat napestig, hiszen kellett kenyérre a nagy családnak. Egyszer aztán hire ment a városban, hogy nagy sürgés-forgás van nála, vén asszonyok jönnek-mennek, csodájára járnak az ujszülöttek. Mert mondanom se kell, egy év mulva csakugyan bekopogtatott a gólya a házába s egy erős, egészséges fiu gyermeket vitt nekik a hosszu, sárga csőrében. Péter bátyánk mikor megtudta az ujságot, lecsapta kezéből az életlen dikicset s nagy megelégülten, boldog mosollyal mondta: - No hála Istennek, megjött a trónörökös!