Mindenki részt vehet

- Az ön új regényének alapja egy bűnügyi eset, amelyről néhány évvel ezelőtt részletesen beszámoltak az újságok. Mi vonzotta éppen ezen a témán? - tette fel valaki a kérdést a szerzőnek. A válasz így hangzott: - A hajtóvadászat meg az, hogy az üldözött teljesen magányossá vált. Bruno F. esetét dolgoztam fel, aki a hatvanas évek közepén a Német Szövetségi Köztársaság "legkeresetebb" bűnözője volt. Lápi gyilkosnak, erdei rémnek, szörnyetegnek nevezték, pedig az elején egyszerű betörő volt, csak kisebb vétségeket követett el. Dieter Wellershoff könyve az üldözött és az üldözők regénye. Ízig-vérig modern, de sohasem moderneskedő írói eszközeivel megmutatja őket egész mélységükben: a boldogtalan, körülményei folytán fiatalon kisiklott életet, a menekülő betörőt, aki a hajsza során gyilkossá válik, s olyan lesz, akár a vadon élő állat - s másik oldalt, a hivatalból üldözőket, akiknek váll-lapjára egy plusz csillagot, fizetésemelést, karriert jelent a siker, s a társadalom különböző rétegeiből csatlakozók tömegét, az önkéntes üldözőket, akiket a vérdíj, szadista ösztönük vagy csak a szereplési vágy csábít a jó fogásra. Rendkívül izgalmas cselekménybe ágyazva, minden érzelmességet kerülve mondja ki a regény az író alapgondolatát: nem kerülne sor az ember és ember között hajtóvadászatra, ha a potenciális üldözők kissé többet törődnek a sérült, magányos, kirekesztett fiatalokkal.