Mondatmegértés a magyar nyelvben

A pszicholingvisztika egyik alapvető kérdése, hogy milyen szerepük van a megértésben a szigorúan nyelvtani tényezőknek (ragok, szórend) s a mondatokban megjelenített eseményekre vonatkozó tudásnak. A kötet az erre vonatkozó tucatnyi kísérlet bemutatását összekapcsolja azzal a problémával, hogy mennyire térnek el egymástól a különböző nyelvekben alkalmazott eljárások. A tipológiai felfogás szerint a magyarhoz hasonló szabad szórendű nyelvekben a mondatmegértés során döntéseink lokálisak, alapvetõen a ragokon alapulnak. A magyarban a feldolgozás során egy jellegzetes perspektívával élünk: azt várjuk el, hogy a nyelvtani alany a mondat elején álljon, s jelöljön élő cselekvőt. A tudás szerepéről a kisgyermekekkel folytatott vizsgálatok azt mutatják, hogy nyelvünkben a konceptuális-lexikai tudás a grammatikához képest korán háttérbe szorul a mondatértelmezésben, ugyanakkor a kijelentések kapcsolásában a tudás jellegű mozzanatok jelentősége az életkorral nő. A könyv az érvelést több száz, a kísérletben is használt nyelvi példával s több tucat ábrával támasztja alá.