Mozaikcsaládok

A mozaikcsalád olyan új életközösség, melyet az egyik szülő és gyerekei alkotnak a pótszülővel, illetve új partnerrel, aki esetleg szintén hozza a saját gyerekeit az új családba. Ilyen családok korábban szinte kizárólag úgy jöttek létre, hogy a gyermekes özvegy vagy özvegyasszony újra megházasodott. Vagyis az egyik házastárs illetve szülő halálát követően. Manapság viszont főleg válás következtében jönnek létre. Magyarországon az ezredfordulót megelőző években átlagosan 40-45 ezer házasságkötés történt, és valamivel több mint fele annyi válás. A kötések száma minden évben csökken, a válásoké emelkedik. Becslések szerint ma a háztartásoknak legalább a harmada mozaik-jellegű, és több százezer kiskorú gyermek él mozaikcsaládban. Itt az ideje hát, hogy megszűnjenek a népmesei előítéletek a gonosz mostoháról, és a mozaik-családot elismerjék a mai kor bevett együttélési formájának. Ennek a formációnak a belső szabályszerűségeivel és támogatásának lehetőségeivel foglalkozik ez a könyv. A szerzők: Verena Krähenbühl 1998-ig a Darmstadti Evangélikus Főiskola szociális munka professzora volt, jelenleg magánpraxisban pár-, család- és szervezeti tanácsadó. Hans Jellouschek, tranzakció-analízisben jártas párterapeuta, magánpraxist folytat, valamint segítő foglalkozásúak továbbképzésével és szupervíziójával foglalkozik. Margarete Kohaus-Jellouschek, okleveles pedagógus, pár- és családterapeuta, 1998-ban elhunyt. Roland Weber, a stuttgarti Pszichoterápiás Központ családi tanácsadás és terápia részlegét vezeti, saját praxisban pár- és családterapeutaként, illetve a továbbképzésben dolgozik.