Munkácsy a nagyvilágban - A kiállítás katalógusa

ELŐSZÓ Ha a 19. századi magyar kultúráról esik szó, Európában, de talán az egész világon két alkotót tekinthetünk emblematikusan közismertnek: az egyik Liszt Ferenc, a másik Munkácsy Mihály. E két zseniális művész úgy gazdagította a magyar kultúrát, hogy életművük az egyetemes kultúrkincs féltve őrzött értéke is. Mindkettőjüket már életükben legendásan tisztelték hazájukban, és ismerték, megbecsülték a nagyvilágban. Nem véletlen tehát, hogy ha a korszak képzőművészetét vagy ha a magyar képzőművészet történeti alakulását vizsgáljuk, Munkácsy életműve megkerülhetetlen. Munkácsy Mihály műveit születésük pillanata óta tisztelet és érdeklődés övezi Magyarországon. Jó néhány munkát kiemelt főműként tartunk nyilván a magyar művészettörténetben. Nemzedékek nevelkedtek e művek tanulságain, és példaként állították a mester életét és művészetét a pályakezdők elé. A gyökereket keresve és a múlt értékeit kutatva az úgynevezett nemzeti festészet kérdésköréről folytatott disputákban a törekvés betetőzéseként kezelte a vitában résztvevők egy része Munkácsy Mihály festészetét. Etalonnak tartották. Később - az 1950-es években - a szakmai etalon az ideológia számára is felhasználható volt, és esztétikai vitákban ideológiailag és politikailag is hitelesített példaként kezelték Munkácsyt. Nem sokkal ezt követően e folyamat ellenkezőjét is felfedezhetjük, amikor is a modern törekvések meghaladandónak, korszerűtlennek tekintették az életművét. Ez az ellentmondásos viszonyulás végső soron természetesnek tekinthető, hiszen Munkácsy festészete igen összetett. Vitathatatlan, hogy a festő a 19. század utolsó harmadában egy meghatározott művészi szemlélet szerint kimagaslót alkotott. Ezért a lényeg nem az, hogy hol, mikor, milyen mértékben hivatkozott az utókor Munkácsy-festményekre, hanem az, hogy a kulturális-művészeti örökségen belül milyen az értéke. E tekintetben nem lehet vita a teljesítmény minőségéről. Vissza TARTALOM Bereczky Lóránd: Előszó 9 Tanulmányok Bakó Zsuzsanna: Rendhagyó pályakép 13 Munkácsy a nagyvilágban Boros Judit: Egy magyar festő Párizsban. Munkácsy Mihály pályája 1870 és 1896 33 Sinkó Katalin: Munkácsy vallásos képei és a századvég "szent-realizmusa" 61 Fejezetek a Munkácsy-recepcióból Kovács Anna Zsófia: Munkácsy és a francia kritika. A Siralomház és a Milton francia recepciója 89 Munkácsy párizsi kiállításai 1870 és 1900 között 98 Sármány-Parsons Ilona: Munkácsy, a melankolikus kolorista. Kortárs bécsi kritikák a festőről 103 Gosztonyi Ferenc: A magyar modernizmus Munkácsy-monográfiája. Feleky Géza: Munkácsy (1913) 115 Szövegközti képek jegyzéke 133 Katalógus Munkácsy Mihály pályakezdése (Veszprémi Nóra) 137 Munkácsy festészete az 1870-es években (Boros Judit) 147 A "bitüm": Munkácsy sötét alapozómasszája. Anyagvizsgálati eredmények (Wittmann Zsuzsa) 149 Az 1878-tól 1886-ig tartó pályaszakasz (Bakó Zsuzsanna) 169 Munkácsy életművének utolsó korszaka: 1887-1896 (Boros Judit) 195 Hommage á Munkácsy (Szatmári Gizella) 223 Műtárgylista 227 Rövidítésjegyzék 242 Válogatás az újabb Munkácsy-irodalomból 245 Fotó jogok 247