Nagy orosz realisták - Kritikai realizmus

Az itt összegyüjtött cikkek a modern orosz irodalom legnagyobb alakjaival, az orosz realizmus társadalmi alapjaival és esztétikai sajátosságaival foglalkoznak. Ez magábanvéve még nem tenne egy könyvet különösen érdekessé. Az új orosz irodalom, mint Európában mindenütt, Magyarországon is az értelmiség legszélesebb rétegeiben ismert és népszerű. A reakció itt is, mint másutt, mindent megtett, hogy ezt a népszerűvé válást megakadályozza; ösztönösen érezte, hogy az orosz realizmus - ha egyes műveknek talán nincs is kifejezett társadalmi tendenciájuk - minden reakciós fertőzés ellenmérge. "Nem szeretem a nagy tótokat", mondta annakidején cinikusan Rákosi Jenő Bródy Sándornak. De bármennyire elterjedt volt is az orosz irodalom Európában, a róla alkotott kép mégis hiányos és messzemenően hamis. Hiányos, mert a fordítóirodalom gondosan kerülte az orosz forradalmi demokrácia nagy harcosait, Herzennek és Bjelinskijnek, Csernisevszkijnek és Dobroljubovnak még csak nevét is kevesen ismerik az orosz nyelvhatárokon túl. És ugyancsak most kezdenek tudomást szerezni Szaltikov-Scsedrinről, akiben az új orosz irodalom olyan szatirikust produkált, mint amilyent a világirodalom Swift óta nem ismert. De az orosz irodalomról alkotott kép nemcsak hiányos volt. hanem torz is. A legnagyobb orosz realistákat, Tolsztojt és Dosztojevszkijt a reakciós ideológia lefoglalta magának, megpróbált belőlük multbanéző misztikusokat, a jelen harcaitól elvonatkozó ,,szellemi arisztokratákat" faragni. És Tolsztoj és Dosztojevszkij alakjainak ez a meghamisítása egyszersmind arra is szolgált, hogy az orosz népéletben uralkodó vezető irányzatokról hamis képet adjon: létrejött a ,,szent", a misztikus Oroszországról terjesztett tévhit. Amikor pedig az orosz nép 1917-ben győzelmesen megvívta a maga felszabadulási harcát, széles intellektuell körök ellentétet konstruáltak az új szabad Oroszország és a régi vezető orosz irodalom között. Az ellenforradalmi propaganda egyik harcieszköze az a hazug állítás volt, hogy az új Oroszország teljes fordulatot hajtott végre a kultúra minden területén, hogy eldobta magától, hogy egyenesen üldözi a régi orosz irodalmat.