Nagyfülű és cimborái

Szkrebickij a kedves vadászok közé tartozik. Számára az erdő nem a harcok, az erőszak színhelye, hanem élvezetes tájék, nagyszerű erdőszaggal, gyönyörű növényekkel. Az állatok pedig megfigyelésre érdemes lények, szokásaik sok mindent elárulnak róluk - szinte azt mondhatnánk, sokszor nemes lelkűek. Így táplálja, neveli föl féltésből Piros, a tehén, az anyja nélkül maradt szarvasborjút, hogy aztán meghálálja, és Piros kisborját, az ő tejtestvérét mentse meg a farkastól. Kis, ügyefogyott állatok, nagyok és erősek, egyformán érdekesek, szeretetre méltóak. Ez Szkrebickij mondanivalója az erdő világáról, s ezt tolmácsolja kiválóan Kovács Sándor, ábrázolja Mátai Attila finom művű, nemes grafikájával.